A Népesedési Kerekasztal megalakulása óta nemcsak azt tartja fontosnak, hogy több gyermek szülessen Magyarországon, hanem azt is, hogy a világra jött gyermekeknek maximális esélyük legyen a képességeik kibontakoztatására és az egészséges életre.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés többdimenziós jelenség: nemcsak a jövedelmi szegénységet foglalja magában, hanem a rossz lakhatási körülményeket, az anyagi javaktól való megfosztottságot, a minőségi oktatáshoz, szociális, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférést is. A gyermekek helyzete nálunk több szempontból is kedvezőtlennek mondható. A relatív jövedelmi szegénységi ráta a gyermeknépesség körében 26%-os, ami jelentősen magasabb, mint az országos átlag (TÁRKI 2013[1]). A gyermekvállalás a családok számára ma is szegénységi kockázatot növelő tényező. Ha nem csak a jövedelmi szegénységet, hanem az egyéb dimenziókat – a szülők munkaerőpiaci helyzetét és az anyagi deprivációt – is figyelembe vesszük, akkor a gyermekek 52%-a él szegénységben és társadalmi kirekesztettségben. (TÁRKI 20131)

Örvendetes, hogy a magyar kormányok felismerték a gyermekszegénység csökkentésének és a gyermekek esélyegyenlősége növelésének szükségességét. A 2007-ben elfogadott „Legyen Jobb a Gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia kijelölte azokat a legfontosabb területeket, ahol beavatkozások szükségesek a gyermekek helyzetének javítása érdekében, ami egyúttal az ország legelemibb hosszú távú gazdasági-társadalmi érdeke is. A stratégia megvalósítása során számos pozitív intézkedés született: Biztos Kezdet Gyerekházak jöttek létre, tanodák és egyéb felzárkóztató programok, valamint ösztöndíjprogramok indultak, kiemelt program foglalkozik a koragyermekkori fejlesztéssel, 23 LHH térségben pedig komplex program segíti a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek növelését. Mindezek ellenére a gyermekszegénység és a gyermekek társadalmi kirekesztettségének mértéke egyelőre nem csökkent, sőt, a válság hatására még tovább is növekedett. Szükségesnek látjuk ezért, hogy az eddigi tapasztalatok fényében a Népesedési Kerekasztal újra áttekintse és kiegészítse az esélyegyenlőségre vonatkozó korábbi javaslatait.      

1.

A gyermekszegénység kezelésében alapvetően fontos a gyermekes családok jövedelmi szegénységének csökkentése, amit az általunk is indítványozott és nagy örömmel fogadott elvonási és a foglalkoztatási kedvezmények csak szűk körben képesek megoldani.

1.1.

Korábban javasoltuk és továbbra is szükségesnek látjuk a 2008 óta nem indexelt pénzbeni ellátások emelését, különösen a családi pótlék és a minimálbér után megállapíthatónál is alacsonyabban meghatározott öregségi nyugdíjminimumhoz kapcsolódó fix összegű gyermekgondozási ellátások és segélyek összegének, jogosultsági határának, valamint a gyermekeket érintő természetbeni és szolgáltatási normatíváknak a növelését.

1.2.

A bajba került gyermekes családok lakhatási helyzetének javítása érdekében – elismerve a rezsicsökkentés eredményeit - szükségesnek tartjuk intézkedési tervet kidolgozni a közüzemi tartozások rendezésére. Ehhez és a lakosság jelentős részét érintő egyéb jellegű tartozásokra tekintettel javasoljuk, hogy 40.000 fő lakosságszámnál kisebb településeken is vezessenek be adósságkezelési tanácsadást, ill. lehetőség szerint adósságkezelési szolgáltatást. Ezt jól kiegészíthetné a magáncsőd intézményének bevezetése. 

1.3.

A 2015-ös költségvetést megalapozó 2141. törvénytervezet-csomag azt indítványozza, hogy a szociális törvényből kerüljön ki a lakásfenntartási támogatás és az aktív korúak rendszeres szociális segélye, mindezt váltsa fel egyetlen, ún. települési támogatás, s nemcsak a jogosultság elbírálása, de már a feltételek és összegek is a helyi önkormányzat belátására és anyagi lehetőségeire lennének bízva, a település kizárólagos hatáskörébe kerülnének.

Ennek hatásaként éppen a legszegényebbek oly mértékben megfelelő segítség nélkül maradhatnának, ami a kormányzatnak a gyermekes családok javára és a születésszámok növelése érdekében meghozott intézkedéseit legalábbis semlegesíteni lenne képes, emellett komoly politikai veszélyhelyzetet is teremthetne.

Attól is joggal tarthatunk, hogy a segélyre szoruló családoktól a helyi önkormányzatok a valaha tapasztaltnál is nagyobb mértékben igyekeznének megszabadulni, ami a központi költségvetés jelentős megterhelése mellett az érintett családok széteséséhez, állami nevelésbe vett gyermekeiknek életre szóló sérüléséhez, de a szülőkre, egyéb rokonokra nézve is súlyos következményekhez vezetne.

2.

Nagyon fontosnak tartjuk a gyermekek egészségi állapotának javítását a magzati életkortól kezdve, hiszen az esélyek egyenlőtlenségének kialakulása már ekkor elkezdődik. Kívánatos a megfelelő külső és belső környezet, az anyai és magzati egészséget támogató egészségügyi és egyéb ellátások biztosítása a várandós anyák és magzataik számára a várandósságot közvetlenül megelőző hónapoktól kezdve. A várandós anyák gondozásánál biztosítani kell a megfelelő táplálkozást és tápláltságot, a hiányállapotok megelőzését és kiküszöbölését lehetőleg már a fogantatást megelőzően, illetve a szoptatás alatt is, mivel ennek alapvető hatása van nemcsak magára az anyára, hanem kiemelten a magzat fejlődésére, a várandósság és szülés kimenetelére, a gyermek további egészségére és fejlődésére is.

2.1.

Speciális figyelmet kellene fordítani továbbá a depresszióra mind a szülés előtt, mind az után, mivel ez további veszélyeztető faktor a magzatra, majd a gyermekre nézve.

A szegény, ill. képzetlen, alacsony végzettségű szülők munkaerőpiaci integrációját negatívan befolyásoló tényező többek között a pszichés problémák és betegségek körükben magas aránya, valamint az ezzel részben összefüggő addikciók előfordulása (beleértve a dohányzás, alkoholfogyasztást, droghasználatot is). A foglalkoztatást javító intézkedéseknél ezért megfontolásra javasoljuk a nemzeti lelki egészségfejlesztési stratégia célkitűzéseihez való kapcsolódást, prioritást adva a gyermekes családok megfelelő támogatásának, különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben.

2.2.

A táplálkozási hiányok hosszútávon fejtik ki gazdasági–társadalmi  hatásukat a koraszülések és fejlődésbeli elmaradások, a gyermekek egészségi állapota, szellemi – pszichés – fizikai teherbírása, sőt, akár felnőtt kori teljesítményük tekintetében is.

Továbbra is aktuálisnak tartjuk azt a javaslatunkat, hogy kapjon prioritást a gyermekek jobb táplálkozása, a gyermekétkeztetési rendszer mennyiségi és minőségi javítása révén az ehhez szükséges többletforrás biztosításával.

2.3.

Üdvözöljük a nyári gyermekétkeztetésre fordítandó keretösszeg emelését, valamint azt a tervezett intézkedést is, amely a rászoruló, intézménybe nem járó 0-3 éves gyermekek családjainak élelmiszer-segéllyel való ellátását célozza. Ennek az intézkedésnek a továbbfejlesztését indítványozzuk.

2.4.

A gyermekek egészsége szempontjából kiemelkedően fontos a hatékony prevenció, amelynek elősegítése érdekében javasoljuk, hogy a közösségbe, nevelési-oktatási intézménybe történő felvételnek legyen feltétele a kötelező védőoltások, illetveaz életkorhoz kötött szűrővizsgálatok elvégzésének igazolása (pl. gyermek-egészségügyi könyv bemutatása).Fontosnak tartjuk továbbá, hogy minden, a gyermekek napközbeni ellátását nyújtó ellátási formában – így a családi napköziben is – legyen kötelező elem a gondozottak rendszeres és szisztematikusmegfigyelésének rögzítése, az egészségügyi alapellátás számára történő információ-átadás jogszabályban szabályozott kötelezettségével együtt.

3.

A gyermekes családok szegénysége mögött sok esetben a szülők alacsony munkaerő-piaci aktivitása áll. Fontosnak tartjuk azokat a bevezetett intézkedéseket – így elsősorban a munkáltatói teherkönnyítést, továbbá az egyévesnél idősebb gyermek otthoni gondozására folyósított ellátás melletti jövedelemszerző munkavégzés korlátainak megszüntetését és a több gyermek utáni többes folyósítást, valamint a munkáltatót megillető közteherkedvezményt –, amelyek a kisgyermekes, ill. többgyermekes családok helyzetén javítanak, ill. a szülők foglalkoztatását igyekeznek ösztönözni.

3.1.

A magas munkanélküliséggel sújtott térségekben azonban a krónikus munkahelyhiány miatt ezen ösztönzők csak korlátozottan tudják elérni a céljukat. Mivel ezekben a térségekben él a szegény gyermekek többsége, ezért itt (az útépítést is beleértve)a munkahelyteremtés komplex támogatása a gyerekszegénység csökkentésének is fontos eszköze.

Szükségesnek tartjuk világos program kidolgozását arra vonatkozóan, hogy miként és milyen konkrét ütemezéssel lehet a tartósan munkanélküli, többnyire alacsony vagy elavult képzettségű potenciális munkavállalókat integrálni a munka világába.

3.2.

A közfoglalkoztatáson alapuló koncepció a közfoglalkoztatási bér alacsony volta és a gyermeksegélyezés, családsegélyezés jellege miatt, sőt, a 2015-re előterjesztett változtatás bevezetésével még kevésbé alkalmas arra, hogy a gyermekes családok szegénységét csökkentse.

3.3.

A 2015-től több eddigi segély összevonását és törvényi szabályozás helyett települési jogkörbe utalását indítványozó előterjesztés szerint egyetlen, települési támogatást vezetnének be. Ez önmagában is igen aggályos lépés, mértékében és juttatási feltételeiben azonban feltétlenül szükség van az érintett gyermekeket kiemelten figyelembe vevő központi szabályozásra, hogy a rászorulókkal, különösen a többgyermekesekkel szemben igen gyakran elutasítónak, sőt, nem egyszer előítéletesnek tapasztalt helyi segélyezési szabályozás és gyakorlat minél kevésbé lehessen szubjektív.

3.4.

Mindenképpen megfelelő központi ellenőrzés - szükség esetén elsősorban az érintett gyermekek érdekeire figyelemmel lévő szankcionálással – szükséges ahhoz, hogy a helyi hatáskörbe utalt segélyezési gyakorlat a gyermekes családok szegénységét ne növelje, sőt, belátható időn belül még mérsékelje is. Erről előzetes hatástanulmányt nem is találtunk, de ettől függetlenül - mint minden új rendszernél, itt is - szükség van szoros nyomon követésre, monitorozásra és a kapott adatok alapján a szükséges módosítások haladéktalan elvégzésére.

4.

A szegénységi ciklus megtörésében kulcsfontosságú az oktatás, nevelés.

4.1.

E téren közismerten a legjobb beruházás a gyermek képességgondozásának minél korábbi időszakban való megkezdése, ezért szükségesnek és fontosnak tartjuk a Biztos Kezdet program kiszélesítését, újabb BK házak létesítését, különösen a mélyszegénységgel érintett településeken. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy a meglévő,többnyire uniós forrásból épültBK házak garanciát kapjanak arra, hogy a hazai finanszírozás kiszámítható módon, hosszabb távon fogja a fennmaradásukat biztosítani.

4.2.

Üdvözöljük a 3 évtől kötelező (a szülő indokolt kérésére kivételeket is biztosító) óvodáztatás bevezetését és az ehhez szükséges óvodai és családi napközi férőhelyek bővítését, aminek a minőségi továbbfejlesztését – már csak a kisgyermekesek foglalkoztatási kedvezményének sikerére tekintettel is - a 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátási kapacitásainak növelésével együtt szükségesnek látjuk.

4.3.

Ahhoz, hogy ezek az intézmények jól működjenek, minőségi szolgáltatásokra van szükség, rugalmas, család- és munkáltatóbarát nyitvatartással, helyben biztosított fejlesztési lehetőségekkel.

Kiemelten fontosnak tartjuk továbbá az intézményekben történő integrált ellátás humánerőforrás-szükségletének figyelembe vételét, biztosítását, mellettük közösségi segítők, önkéntesek, civil, egyházi támogató szervezetek folyamatos tevékenységének lehetővé tételét, monitorozását.

4.4.

Az óvodáztatási támogatás tervezett megszüntetése – az óvodáztatás kötelezővé tételére hivatkozással – azonban az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozná az érintett családokat, gyermekeket, akiknek zöme súlyos szegénységben él, hiszen az óvodában kötelező - rendszerint pár hónap alatt kinőtt - váltócipő és váltóruházat biztosítása a legszegényebb családok számára súlyos többletteher.

Szükségesnek tartjuk ennek a juttatásnak a pótlását és a tanköteles korú iskolásokra történő kiterjesztését is pl. a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény ősz előtti utalvány-juttatása összegének érdemi növelésével.

Úgy gondoljuk, hogy az alanyi jogú családtámogatási pénzellátások összegének befagyasztásával az elvonási és foglalkoztatási kedvezmények ellenére is létminimum alatt élő családokban nevelkedő gyermekek számára a természetbeni rászorultsági gyermektámogatásoknak a jelenleginél sokkal bővebb ellátást kellene biztosítaniuk, amit a központi költségvetés beruházási jellegű kiadásának indokolt tekinteni.

4.5.

A gyerekek esélyeinek növelése érdekében fontosnak tartunk minden olyan intézkedést, amely hozzájárul a korai iskolaelhagyás csökkentéséhez és az iskolai sikeresség növeléséhez. Ezt a célt szolgálja a Tanoda-program is, amelynek finanszírozása jelenleg pályázati keretek között történik.

Csakúgy, mint a BK házaknál, a folyamatos működés érdekében a tanodák esetében is javasoljuk a pályázati rendszer helyett a normatív finanszírozás bevezetését.

4.6.

A tankötelezettségi korhatár 16 évre való leszállítása szakmai körökben vitatott, mivel hatását tekintve ellentétes a lemorzsolódás, korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében tett beavatkozásokkal.

Javasoljuk, hogy szülessen felmérés arról, hogy milyen tényleges hatással van ez az intézkedés a 16-17 évesek munkaerő-piaci, ill. továbbtanulási esélyeire.Kedvezőtlen eredmények esetén - megfelelő pedagógia háttér biztosítása mellett - megfontolásra javasoljuka 18 éves korhatár visszaállítását. 

4.7.

A magatartási jellegű problémákkal küzdő gyerekek integrált nevelése-oktatása diagnosztizált esetekben kétpedagógusos tanítást tesz szükségessé mind az ő fejlődésükhöz, mind a problémamentes osztálytársak tanulásának eredményessége érdekében, amire jelenleg korántsem minden szükséges esetben kerül sor.

4.8.

Az iskolai sikeresség egyik előfeltétele a szülői háttér, így a szülők képzettségének javulása is sokat jelenthet.

A foglalkoztatást segítő támogatott képzés feltételei közül azonban több is kontraproduktív (a gyermekgondozási ellátáson lévő által igénybe vehető támogatott képzés heti 30 óránál több időt nem vehet igénybe, és maga a képzés sem kezdhető meg a gyermek egyéves koráig - ilyen korlátozások az iskolarendszerű képzésekben résztvevőket vagy a gyermekgondozási ellátásukról lemondani tudókat nem sújtják).

Javaslat: e korlátok eltörlése.

4.9.

Az érintett gyermekes családok számára ugyanakkor jelentős segítség a diákhitel-2 igénybevételi korhatárának emelése, amit legalább többgyermekesek, ill. gyermekük ápolásával lekötött szülők esetében tovább célszerű emelni.

4.10.

A komplex esélyhátrányokkal induló tanulók iskolai sikerességének növelése és a korai iskolaelhagyás felszámolása érdekében továbbra is javasoljuk a pedagógusképzés és továbbképzés megújítását, új pedagógiai módszerek bevezetését, az integrált oktatás terén már bevált jó gyakorlatok elterjesztését.

5.

A gyermekszegénység csökkentése nem érhető el a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségeinek enyhítése nélkül. A hátrányos helyzetű térségekben szükség van a meglévő ellátási kapacitások növelésére, valamint a hiányzó szolgáltatások telepítésére. Ehhez meg kell határozni az adott területegységenként kötelezően biztosítandó minimális ellátások körét.

5.1.

Javaslat: pályázati rendszerek helyett a már bizonyítottan hatékony ellátásoknak központi forrásból, normatíva alapján történő finanszírozása, hogy tervezetten működtethetőkké válhassanak.

5.2.

A gyermekek számára "házhoz" indokolt vinni, elérhetővé kell tenni minden szükséges szűrést, fejlesztést és szolgáltatást, kisebb települések esetén utazó szolgáltatások biztosításával, ill. a közösségi közlekedés hozzáférésének javításával, családi költségeinek csökkentésével.

Javasoljuk a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szolgáltatási körének kiterjesztését: az erre jogosult gyermekek részére legalább az iskolai foglalkozások, az egészségügyi ellátás és a lakóhely között a tömegközlekedés ingyenes igénybevételének biztosítását.  

5.3.

A leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken és különösen a mélyszegénységben élők esetében a különböző hátrányok összekapcsolódása miatt kizárólag komplex és hosszabb távú beavatkozásokkal lehet hosszabb távon tartós (ezért csak parlamenti ciklusoknál hosszabb időtávon kimutatható) eredményeket elérni.

Ilyen pl. a 23 LHH kistérségben folyóIntegrált térségi gyerekesély program, amely pályázati alapon, jelenleg mindössze 2-3 éves időtartamra biztosítja a helyi szükségleteknek megfelelő szolgáltatásokat. A tartós eredmények elérése érdekében szükségesnek tartjuk a program folyamatosságának biztosítását legalább a jelenleginél hosszabb pályázati futamidő mellett, valamint újabb LHH térségekre való kiterjesztését.     

5.4.

A fentieken túl kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekkel kapcsolatos beavatkozások tervezésénél az ágazati logikát váltsa fel a problémaközpontú megközelítés. Ehhez szükségesnek tartjuk a fejlesztések összekapcsolását, az egészségügyi, az oktatási-nevelési és a szociális területek szoros, összehangolt együttműködését.

Az ezzel kapcsolatos főbb javaslatainkat az alábbi pontokban foglaljuk össze:

·         a fenti szakterületeken a szubjektív megítélésből eredő veszélyek elkerülése érdekében egységesíteni kell annak meghatározását, hogy mit értünk a gyermek veszélyeztetettségén;

·         célszerű lenne az egészségügyi, az oktatási-nevelési és a szociális területek által a rizikótényezők megállapítása céljából végzett felmérésekhez egységes módszerek kidolgozása és bevezetése;

·         szükséges a gyermek ellátásában illetékes jelzőrendszeri tagok együttműködésének összehangolása, szabályozása, külön is figyelemmel azokra az esetekre, amikor a gyermek életében, állapotában olyan változás következett be, amely érinti az érintett jelzőrendszeri tag ellátását is;

·         nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes ellátók jelzéseinek nyomon követésére, arra, hogy megtörtént-e a megfelelő intézkedés, valamint hogy az érintett ellátók kaptak-e erről visszajelzést - ehhez a visszajelzés szabályozását ki kell egészíteni, pontosítani: előírni az írásos formát és a határidőt;

·         országos és megyei szintenis kívánatos az ágazatközi partnerség és rendszeres kapcsolat kialakítása - az egyes szinteken történő koordináció érdekében szükség van a szakmaközi együttműködés kereteinek, módjainak kialakítására, a három szakterületen a helyi, megyei és országos szintű partnerek azonosítására;

·         javítani kell az egyes ellátóknál keletkező, a gyermek állapotára, helyzetére vonatkozó adatokhoz való hozzáférést a gyermek ellátásában illetékes többi szolgáltató számára is – ennek feltételét az informatikai rendszer lehetőségeinek jobb kihasználása, az informatikai fejlesztések összehangolása teremtheti meg;

·         szükséges a gyermekek ellátásában részt vevő szakemberek szakmai alkalmasságának vizsgálata, a munkaidő keretében a szakmai kompetenciák fejlesztése, szupervízió, esetmegbeszélések rendszeres biztosítása, gyakorlat fókuszú, célzott továbbképzések szervezése.

A fenti javaslatokkal azokat a főbb területeket és irányokat igyekeztünk megjelölni, ahol elengedhetetlennek és elodázhatatlannak tartjuk az előrelépést annak érdekében, hogy a gyermekes családok szegénysége csökkenjen. Amennyiben a kormányzat részéről igény van rá, a megvalósítás kidolgozását további konkrét ötletekkel is szívesen segítjük.