Megosztom

 

Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon feltűnően nagyszámú nyugdíjreform-kísérlet történt a rendszerváltás óta, ami részben történeti okokra, részben a kelet-közép európai politikai intézményi kontextus sajátosságaira vezethető vissza. A jóléti attitűdöket, illetve a kormányzás minőségét mérő nemzetközi felmérések rámutatnak, hogy a nyugdíjreformok a gazdaságilag sebezhetőbb EU-tagállamokban tipikusan a közpénzügyi válságmenedzsment politikai kontextusában történnek - ez Magyarországra is érvényes.

A kutatás fő kérdése, hogy a kormányzás működési logikájának változása milyen közpolitikai következményekkel jár a nyugdíjreformokra. Ebből a szempontból a politikai elitek és a szakértői csoportok viszonyában két ideáltipikus konstellációt különböztethetünk meg: vagy a technokraták (neoliberális szakértői csoportok) vagy a választott politikai vezetők a nyugdíjreformok fő mozgatói. Az első esetben a nyugdíjrendszerek belső szakpolitikai logikája, a második esetben a majoritarianizmus, azaz a politikai vezetés percepciója szerinti többségi preferenciák játszanak kulcsszerepet. Az ideáltípusokhoz képest a magyarországi nyugdíjreformokat kvalitatív kongruencia-elemzéssel vizsgálom. Az eredmények szerint 2010 után a magyar nyugdíjreformok két dimenzióban is egyértelműen elmozdultak a korábbi technokrata ideáltípustól a majoritarianizmus ideáltípusa felé: egyrészt a nyugdíjpolitikai döntéseket mint közpolitikai folyamatot, másrészt a nyugdíjreformok diskurzusát tekintve. Nem történt ugyanakkor ilyen elmozdulás a nyugdíjreformok tartalmi dimenzióját, illetve fenntarthatóságát illetően: bár a paradigmatikus reformoknak a jogbiztonság percepcióját romboló hatása a fenntarthatóság ellen hatott, a parametrikus reformlépések túlnyomó többsége javította a fenntarthatóságot.

A kutatás fontos közpolitikai implikációja, hogy a majoritarianizmus kormányzati kontextusában is léteznek olyan nyugdíjreformok, amelyek javíthatják a rendszer hosszútávú pénzügyi fenntarthatóságát. Ilyenkor a fenntarthatóságot javító reformlépések ugyanakkor elsősorban parametrikus jellegűek lehetnek, mivel paradigmatikus reformok feltételezik a reformokat kísérő közpolitikai diskurzusok jelentős többségi támogatottságát. Ez az összefüggés tipikusan nem áll fenn a nyugdíjrendszerek olyan reformjainál, amelyek akut közpénzügyi válsághelyzetek elhárításakor történnek - elvben fennállhat ugyanakkor a hosszabb távú demográfiai, családpolitikai folyamatok diszkurzív kontextusában.

Kulcsszavak: nyugdíjreform, közpénzügyi fenntarthatóság, többségi támogatottság, családpolitika, kongruencia-elemzés.

 

Bartha Attila

A Népesedési Kerekasztal által 2019. június 13-án szervezett konferenciára készült absztrakt