Megosztom

A Népesedési Kerekasztal, megismerve a nők foglalkoztatásának növeléséért felelős miniszteri biztos jelentését, a korábbi javaslatai fenntartása mellett hangsúlyosan az alábbi javaslatokat teszi:

  1. A gyermeknevelés értékteremtő munkaként indokolt elismerni.
  2. Az otthoni gondozásban tevékenykedőket szükség szerint differenciáltan kellene segíteni a munkaerőpiacra való ki-, ill. visszajutásban.
  3. Gazdasági eszközöket kell kidolgozni, továbbfejleszteni a gyermekes anyák foglalkoztatásával szembeni munkáltatói ellenérdekeltség csökkentésére, megszüntetésére.

 

A javaslatok részletes kifejtése:

      1.

·         Népesedéspolitikai szempontból is igen fontos lenne, ha a saját gyermekek nevelését a társadalom deklaráltan ugyanolyan értékes tevékenységnek tekintené, mint bármely kereső foglalkozást.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a gyermekgondozási ellátás, de mindenekelőtt az ún. főállású anyaság (GYET) időszaka munkaviszonynak számítson. Ennek alapja lehet az a gyakorlat, miszerint a legalább 5 állami gondozott gyermeket nevelők közalkalmazotti státusban lehetnek hivatásos nevelőszülők, ill. a különböző életkorú és állapotú gyerekek ellátására hivatott intézmények alkalmazotti létszám-előírásai alapján megállapítható, mely időpontig tekintendő a gyermekgondozással lekötött szülő keresőképtelennek, mert a saját gyermekek otthoni gondozásával kapcsolatos munkaigény meghaladja a napi törvényes munkaidő felét. A javaslat megvalósításához szükséges konzultációban a Népesedési Kerekasztal készséggel részt vesz.

 

·         A nyugdíjazás terén kiigazítani javasoljuk az ún. nők 40-es szabályt, amit elsősorban az átlagosnál több gyermekes anyák, valamint az apák nem tudnak kihasználni, amennyiben a jelenlegi törvényi határon is túl éveken át otthoni gyermekgondozással végeztek - a társadalom számára pótolhatatlan - munkát. Rendkívül visszás, hogy a törvény a járulékfizetéssel fedezett szolgálati időből kizárólag a gyermekek gondozására igénybe vett időszak beszámíthatóságát korlátozza. Olyan szabályozás lenne indokolt, amely a többgyermekeseket részesíti előnyben, de legalábbis felszámolja mostani hátrányukat, ill. érvényesíti a saját gyermekek javára végzett gondozási munka egyenértékűségét a munkaerőpiacon végzett munkatevékenységgel.

 

     2.

  • Az otthoni gondozásban tevékenykedő, a munkaerőpiacon jelenleg nem aktív nőket és férfiakat a nonprofit szervezetek – önkéntesként vagy díjazás ellenében végzett munkavégzéssel – megfelelően készítik fel a fizetett munkahelyekre történő be-, ill. visszajutásra.Az önkéntesség – a szakmai és általános kompetencia-fejlesztés okán is - a társadalmi hasznosság támogatását jelenti. Az otthon dolgozókat be lehetne kapcsolni a hatalmas volumenű kielégítetlen gondozói szükségletek elvégzésébe. Főleg a kistelepüléseken lehetne ez egyik formája a helyi foglalkoztatás megszervezésének, ami megfizethető segítséget nyújtana a rászorulóknak és méltó elfoglaltsággal járó jövedelmet a segítőknek. Ennek megoldására kipróbált modellek állnak rendelkezésre, egyfelől a szociális gazdaság, a civil szervezetek, másfelől az ún. nőtámogató kártya formájában. Ilyen programok támogatását be kellene építeni a TÁMOP következő akcióprogramjába. Fontosnak tartjuk, hogy a támogatás meghatározó részét ne a szolgáltatást nyújtó szervezetek kapják, hanem adókedvezmény, munkáltatói béren kívüli juttatás, az önkormányzattól kapott szolgáltatási utalvány formájában a családok, hogy a családsegítő szolgáltatások iránt így valóságos vásárlóerő és színvonalemelésre irányuló nyomás keletkezzék.

·         Az inaktív nőkre fókuszáló sikeres munkaerő-piaci reintegrációs projektek tapasztalatai lehetővé teszik a speciális hátrányokra megfelelő módszertannal reagáló országos tanácsadó-hálózat kialakítását a célcsoportot jól ismerő, a foglalkoztatásában tapasztalatot szerzett civil szakmai szervezetek bevonásával.

·         Hosszabb távon közeledniük kellene az anyák és apák részvállalásának a gyermekgondozási, a beteggondozói, idősgondozói és a háztartási feladatokból, amit a társadalomnak (az államnak, az oktatásnak, a médiának) is segítenie kellene. A bérrendszer fejlesztésével párhuzamosan az apákat mentesíteni lehet és kell a túlmunka, a korlátlan munkáltatói igénybevétel, az anyákat pedig a szinte kizárólag rájuk háruló háztartási és gondozói feladataikaránytalanul nagy volumenű terhei alól.

Első lépésként a kisgyermekek és az ápolásra szoruló hozzátartozók napközbeni ellátásának a költségei bekerülnének a munkáltató által adható adómentes béren kívüli juttatások körébe. Ez az intézkedés jelentősen csökkentené a nők munkapiaci megjelenésének egyik legfőbb akadályát, ugyanakkor a fizetett gondozás, ápolás, azaz egy ma tipikusan feketén működő szektor kifehérítéséhez is hozzájárulna.

·         Nagy szükség volna a gyermekgondozási szabadság igénybevételének rugalmasabbá tételére. Egyfelől lehetővé kellene tenni, hogy a gyermekgondozási szabadságnak a gyermek fél, vagy egy éves korán túli részét részmunkaidős foglalkoztatás kiegészítéseként is igénybe lehessen venni, mégpedig úgy, hogy annak időtartama az igénybevétel arányában meghosszabbodna. (Pl. 4 óra munka + 4 óra gyes esetén a kétéves gyermekgondozási szabadság időtartama négy évre, 6 óra munka + 2 óra gyes esetén 6 évrehosszabbodna meg.) Másfelől a gyermekgondozási szabadság elosztását az anya és apa között a család igényeihez jobban alkalmazkodóvá kellene tenni.

 

  • A munkapiaci megjelenés / visszatérés / újrakezdés érdekében az anyák képzése és gyakorlatszerzése ingyenes vagy erősen támogatott képzések, vállalati tréningek formájában igen hatékony lenne, ezért újra támogatni, ill. kedvezményezni kellene a vállalati képzéseket.
  • Tudatosítani kellene azt a szemléletet, hogy 7-8-10 évente vannak olyan pontok, amikor az ember nagyobb váltásra, elmozdulásra érik meg, így nem kellene lecsúszástól tartani akkor sem, ha valaki a sokadik gyerekével esik ki a kereső foglalkozásból, csak tegyük mellé a tanulás és a fokozatos visszatérés lehetőségét. Az is segíthetne az integrációban - és sok ember kiégése ellen - ha magát a pályamódosítást tudnánk természetessé tenni. HR és menedzsment szemléletformálásra lenne szükség, például a kompetencia alapú kiválasztásra a minél nagyobb háttér-egyezés helyett. Ma majdnem lehetetlen új pályára állni, ha valaki módosítana, mert az esetek nagy többségében munkára akkor vesznek fel valakit, ha az iskolai végzettsége és többnyire a gyakorlata is a konkrét munkakörre szól.
  • A munkába állást segítené egy, a hosszú gyermeknevelés alatt szerzett kompetenciákról szóló tanúsítvány.
  • Kismamák vállalkozóvá válásának támogatása, ennek egyszerűsítése is fontos lehetne, erre lenne is igény.

 

3.    

·         Kisgyermekes szülők számára a részidős munkavégzés a család és munka összeegyeztetésének a legcélravezetőbb és leginkább bevált módja. A részfoglalkoztatás azonban Magyarországon nagyon lassan terjed. A frontáttörést elősegítené, ha a közszféra a jelenleginél nagyobb arányban élne a részidős foglalkoztatás lehetőségével. Ebből a szempontból komoly előrelépést eredményezett a 2009 végén elfogadott törvény, amely előírta a közszféra munkáltatóinak, hogy a gyermekgondozási szabadságról visszatérő dolgozó részére – a dolgozó kérelmére – biztosítsák teljes munkaidős munkakörük részmunkaidős (heti 20 órás) munkakörré való átalakítását a gyermek három éves korának betöltéséig. Ezt a 2012 júliusában hatályba lépett új Munka Törvénykönyve a versenyszféra munkáltatóira is kiterjesztette. Szükségesnek tartjuk az új rendelkezések gyakorlati megvalósulásának nyomon követését, majd a tapasztalatok függvényében kiterjesztését a legkisebb gyermek 8 éves koráig. Célszerű lenne a heti 20 órás foglalkoztatás mellett a heti 21-30 órás foglalkoztatást is preferálni, mivel ez sok esetben jobban megfelelhet a dolgozók és a munkáltatók igényeinek.

·         A teljes munkaidő rugalmas beosztása is segítséget nyújthat a munkahelyi és családi kötelezettségek együttes ellátásának megkönnyítéséhez, mégpedig úgy, hogy nem jár keresetcsökkenéssel. Erre azonban Magyarországon alig van mód, sőt, az ehhez szükséges ismeretek is hiányoznak. A munka- és üzemszervezés, mint tantárgy oktatása lényegében megszűnt. Ennek modern formában való újjászületése lenne kívánatos mind a felsőfokú oktatásban, mind pedig a menedzser-képzésben.

·         Javasoljuk, hogy a Munkahelyvédelmi akciótervbe épüljön be érdemi munkáltatói tehercsökkenés, éspedig kisgyermeket nevelő szülő esetén a munkáltató ne csak arra az időre kapjon járulékkedvezményt, amíg a munkavállaló visszailleszkedik a munkahelyére, hanem a legkisebb gyermek bizonyos életévéig.

·         A munkáltatók jelenlegi ellenérdekeltségét érzékelhetően csökkentené a várandós, kisgyermekes, többgyermekes anyák, gyermekeiket egyedül nevelő apák foglalkoztatásával szemben, ha a munkavállaló után fizetendő foglalkoztatói teher a munkavállaló (magzattal együtt számított) gyermekszámával arányosan csökkenne.

 

„Szemléletformáló” javaslatok:

  • A láthatatlan munka láthatóvá tétele – világnap megtartása.
  • Teret kellene adni (megfelelő életkorban) a gyermekek iskolában történő szemléletformálására: vállalkozóvá válás, munkaerőpiacon értékesíthető készségek, a családi és munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése - sokat segíthet a pályaorientációs portál, ami nem eléggé ismert  (http://eletpalya.munka.hu/).
  •  A munkaügyi hivatalokon keresztül elérhető szolgáltatásokat is jobban be kellene vezetni a köztudatba. Nem segélyfolyósító hely: pl. vannak, legyenek, lehetnek aktív álláskereső klubok.
  • A Családbarát munkahely díjat jobban előtérbe kellene állítani. Ez a kitüntetés rangot adjon, olyan legyen, amiről napokig ír és beszél a sajtó.

Az ilyen díjat, vagy tanúsítványt szerzett munkáltatókat a pályázati pénzek elosztásánál előnyben kell részesíteni.

A női foglalkoztatás helyzetét lényegesen befolyásolja a gyermekek napközbeni ellátásának kérdése. E témában a Népesedési Kerekasztal a közeljövőben tesz javaslatokat a kormányzatnak.